Norvégia nem mérhető más országokban használatos mértékkel. Itt minden nagyobb, mint másutt: a volgyek, a hegyek, a folyók, a vízesések - olyannyira, hogy az emberben valamiféle csodálattal vegyes alázat érzése támad e fenséges táj láttán. A természet elemi erőinek műkodése elbűvol, de félelmet is ébreszt, az ember kicsinynek és védtelennek érzi magát. Mintha a fold teremtésének korába jutottunk volna vissza, bárhol járunk is: a tundra végtelen mezőin vagy Svartisen és Jostedalsbreen gleccsereinél, a szétágazó fjordok kozott vagy a hatalmas fenyőerdők mélyén. Az ősi legendák éppugy élnek a Lofot-szigetek havas csucsain vagy a távoli Spitzbergák kodos tájain, mint a szédítő vízesések tovében.
